Háborúban állni nem érdem, Ukrajna nem csatlakozhat az EU-hoz a Nyugat-Balkán előtt

Immáron ötödik alkalommal tartották meg Budapesten – teltház mellett – a Magyar Külügyi Intézet legfontosabb évenkénti rendezvényét, a Budapest Balkans Forumot (BBF), melyen a magyar, az európai és a balkáni politika szereplői cserélnek eszmét

Az eseményt megnyitó beszédben Gladden Pappin, a Magyar Külügyi Intézet elnöke elmondta: „ősi és büszke nemzetek alkotta régió szomszédai vagyunk” Magyarországon, a régió stabilitása egész Európa stratégiai szükséglete, és miközben az európai diskurzusban a fókusz folyamatosan azon van, hogy mit nyerhetnek a nyugat-balkáni országok az EU-csatlakozással, érdemes volna fókuszt váltani, és megvizsgálni, hogy az EU mit nyerhet a nyugat-balkáni bővítéssel. „Brüsszel félreolvasta a kontinens stratégiai helyzetét. A Nyugat-Balkán lassú és következetlen integrációs folyamata eme hibás kalkuláció sajnálatos példája” – hangsúlyozta Pappin.

Bár minden elnökség olyan lenne, mint a magyar!

Az idei BBF első panelbeszélgetése a tavalyi év második félévében lezajlott magyar uniós elnökség bővítéssel kapcsolatos eredményeiről szólt. (Emlékezetes: Albánia számára két kormányközi konferenciát, Montenegró számára egy kormányközi konferenciát és három tárgyalási fejezet lezárását sikerült a magyar elnökségnek elérnie, Szerbiának pedig némi előrelépést két új tárgyalási fejezet megnyitásában – mindezt 2,5 év teljes uniós semmittevés után.) A témát Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter, Daniel Mitov bolgár belügyminiszter, Megi Fino albán külügyminiszter-helyettes és Filip Ivanović, Montenegró miniszterelnök-helyettese beszélte ki.

Bóka kifejtette: 

a magyar elnökség előtt ugyanis 2,5 évig nem volt semmi mozgás a nyugat-balkáni csatlakozási folyamatban, Magyarország pedig rengeteg mindent ért el fél év alatt. Ivanović megerősítette: „betartották azt az ígéretet, hogy a magyar elnökség bővítési elnökség lesz”, jóformán már arra kellett vigyázni, hogy a mikróban meg ne égjen a bővítés ügye. „Nagyon hálásak vagyunk Magyarországnak a bővítés ügyében” – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes, hozzátéve, hogy „ha a következő elnökségek a bővítés tekintetében egyszerűen példát vesznek Magyarországról, az nagyon jó lesz”.

Mitov külön köszönetet mondott a magyar elnökségnek a bolgár és román schengeni csatlakozás ügyének előreviteléért. Hangsúlyozta, hogy Európa a Nyugat-Balkán nélkül sosem lesz teljes, ez a térség Európa békéjének és biztonságának kulcsa, s a magyar elnökség bővítési sikereinek legfőbb okául azt nevezte meg, hogy hazánk nem törődött bele a bővítés lelassulásába.

Jó a fokozatos integráció, csak nem elég

Ezt követően a szó a „fokozatos integráció” kérdésére terelődött – ezzel a műszóval jelöli az Európai Unió azt a néhány éve bevezetett politikát, hogy az uniós tagság bizonyos előnyeit már a teljes jogú tagság előtt kiterjeszti a tagjelölt országokra. Bóka hangsúlyozta: a fokozatos integráció értelme az, hogy ha a reguláris csatlakozási folyamat nem halad eléggé, akkor ezzel az eszközzel lehet politikai üzenetet küldeni a tagjelölteknek arról, hogy az EU politikailag továbbra is elkötelezett a bővítés mellett. Mitov szerint „a fokozatos integráció a teljes jogú tagság pótléka”, hiszen „jobb ez, mint ha semmiféle perspektívájuk nincs”, ám jelen formájában „a fokozatos integráció nem teremt túl egyértelmű helyzetet”. Ivanović is támogatólag nyilatkozott a fokozatos integrációról, hiszen ez egy olyan korábbi politikát váltott fel, amely arról szólt, hogy 

Ez azért volt tarthatatlan, mert eközben a csatlakozás „mozgó célpontnak és soha véget nem érő folyamatnak” tűnt. Hangsúlyozta azonban: a fokozatos integráció „nem lehet a teljes jogú tagság alternatívája”, bár komoly előnyei vannak – a korábban magas átutalási díjakkal küzdő Montenegró például becslések szerint 80 millió eurót spórol meg évente azzal, hogy a gyors és ingyenes utalásokat biztosító SEPA fizetési rendszerhez már tagjelöltként is csatlakozhatnak. 

Ivanović egyúttal arra is figyelmeztetett: ha még egyszer olyan politikai döntés születik az EU-ban, mint az a 2017-2018-as döntés, hogy 2025-ig nem fog sor kerülni bővítésre, akkor a bővítés soha nem fog megtörténni, erre rá fognak jönni a tagjelölt országok, és az Európai Unió hitelességét veszíti majd.

Nem szabad a Nyugat-Balkánt megalázni

A következő panelbeszélgetésen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Tanja Miščevićtyel, Szerbia európai uniós integrációért felelős miniszterével beszélte át a Nyugat-Balkán uniós gazdasági integrációjának ügyét – és az integráció politikai kontextusát 2025 kora tavaszán.

Szijjártó elmondta: „a történet, amiről beszélünk, szomorú történet, mert a bővítés olyan egy kicsit, mint Columbo felesége – mindig szó van róla, de soha nem látta senki”. Felpanaszolta azt is, hogy míg a tagállamok képviselői nyilvánosan pozitívan beszélnek a bővítésről, zárt ajtók mögött a huszonhetek körében „mi, akik valóban a bővítés pártján állunk, kisebbségben vagyunk”.

– hangsúlyozta. Jelezte azt is, hogy „nem kellene megaláznunk a Nyugat-Balkán országait, hiszen az, hogy megvezetjük őket, megalázó, és ez történik”. Világos politikai jelzést küldött az ukrán EU-csatlakozás felgyorsításán mesterkedőknek is: „Az lehetetlen, hogy Ukrajna előbb csatlakozzon az Európai Unióhoz, mint a Nyugat-Balkán” – szögezte le. „Tényleg azt gondoljuk, hogy Ukrajna jobb állapotban van, mint a nyugat-balkáni országok?” – tette fel a kérdést, hozzátéve egy hivatkozást az EU állítólagosan „érdemalapú” bővítési gyakorlatára: 

Tanja Miščević arra a kérdésre, hogy hisz-e még az EU-csatlakozás valós perspektívájában, úgy válaszolt: „Hinnem kell ebben, mert az országom számára az európai integráció továbbra is a fő stratégiai cél”. A szerb miniszter kritizálta azt, hogy jogállamisági kifogásokra hivatkozva lassítják a nyugat-balkáni országok EU-integrációját – szerinte ugyanis a jogállamisági jelentésekből az derül ki, hogy a Nyugat-Balkán pont ugyanolyan kihívásokkal küzd a jogállamiság terén, mint a jelenlegi uniós tagállamok. „Több mint 25 év után most kezdünk hasonlítani egy átlagos tagállamra. Ha nem ez az érdemalapúság, akkor nem tudom, mi az” – fogalmazott Miščević, hozzátéve, hogy úgy érzékeli: az EU-ban „a bővítési fáradtság él és virul”.

Külpolitikai igazodást vár el az EU?

Szijjártó szerint az igazsághoz hozzátartozik, hogy „ha nem vagy hajlandó percenként ötször elmondani, hogy Ukrajnának győznie és Oroszországnak veszítenie kell, akkor a brüsszeli bürokrácia és sok tagállam nem fog támogatni” a bővítési folyamatban. Eközben pedig az EU aggódik 

– Szijjártó ezügyben nem érti, „miért vagyunk meglepve és megsértődve”. A külső szereplők befolyásszerzésének megállítása ugyanis rendkívül egyszerű lenne – ahhoz egyszerűen meg kellene nyitni újabb tárgyalási fejezeteket, fel kellene gyorsítani a tárgyalásokat a már megnyitott fejezetekben, és újabb együttműködési területeket kellene keresni. Szijjártó leszögezte: egy Szerbiához hasonló földrajzi és történelmi adottságokkal bíró országtól „nem lehet elvárni, hogy teljesen igazodjon a közös európai kül- és biztonságpolitikához addig, amíg a tagsága biztossá nem válik”.

A „fokozatos integráció” előző panelben már említett elképzeléséről Miščević is mondott néhány gondolatot. A rendezvényen szintén felszólaló francia Nyugat-Balkán-ügyi különmegbízottra, René Troccazra kikacsintva elmondta:

s erről egyelőre nincs uniós törvény, az uniós jog nem tartalmaz ilyen lehetőséget. Jelezte azt is, hogy a fokozatos integrációs folyamatban mely lépéseket tartaná hasznosnak. Ilyen például az, hogy a Nyugat-Balkán országai csatlakozhassanak a díjmentes roamingra vonatkozó EU-s megállapodáshoz; maguk között a roamingot egymás telefonszolgáltatóinak ügyfelei számára már egyébként is ingyenessé tették. Emellett azt is kérte, hogy az EU „adjon nekünk egy kicsivel több Schengent”, azaz utazhassanak be a nyugat-balkániak is személyigazolvánnyal az Európai Unióba.

A rendezvény csütörtökön és pénteken tovább folytatódik, többek között itt tartja meg első nyilvános magyarországi felszólalását Robert Palladino, az Amerikai Egyesült Államok új budapesti ideiglenes ügyvivője is, aki a David Pressman távozása és a Trump-adminisztráció által kinevezett új nagykövet érkezése közötti, valószínűleg több hónapos időszakban irányítja majd a nagykövetség munkáját.

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor